Mondták a fiúk az irodából, hogy javítani kellene a kecske-ügy megtépázta imidzsemen, ezért azt találtuk ki, hogy mielőtt elutazom a Kajmán-Szigetekre, meglátogatjuk és felköszöntjük a 100 éves Erzsi nénit az idősek otthonában. Idős néni, kisgyerek, kiskutya: jó barátai a politikusnak. Külön keret van az önkormányzatnál az ilyen PR eseményekre. (Ezt csak azért jegyzem meg, mert gondolom megint jönnének a kérdések, hogy Miből?) Aranka készítetett szép bőrkötéses oklevelet az idős néninek, tortát és művirágot is vettünk, és kihívtuk a sajtót. Az oklevél nagyon tetszett, magam is örülnék egy ilyennek a századik születésnapomra!

Nem szeretném lekésni a gépet, ezért bekapcsoltuk a vészvillogót, gyorsan haladtunk, kicsit korán is érkeztünk. Fel kellett keltenünk a nénit, mert még aludt. Sajnos a köszöntő oklevél valahol elkavarodott, de leleményesen megoldottam a problémát, és adtunk Erzsi néninek egy kajmán-szigetekes prospektust, mert az szerencsére volt nálam. Úgy tűnt, hogy nem vette észre a különbséget. Elég sokáig maradtunk, a néni a végén már nyűgös is volt egy kicsit, körülbelül ötszáz fotót készítettünk. Végül Arankáról is csináltunk egy képet, fel akarja majd tölteni az iwiwre.

Ja, és milyen érdekes! Már csak a fotókon vettem utólag észre, hogy tévedésből a 100-as helyett a 47-es szám került a tortára. Lehet, hogy túl sokat gondolok erre mostanában. Nem baj, összességében jól sikerült a sajtóesemény, most már nyugodtan mehetek strandolni.